"Villámhír" - update

Úgy néz ki, hogy 2-0 a javunkra, és a biztosító végül kifizeti az általuk javíthatatlannak minősített gépünket. Az új gépet már meg is rendeltük, de még bő két hét míg megérkezik...

"ohmmánépádméum" ;-)

"Villámhír"

Kedves olvasóim, testvéreim a beretvában!

Úgy egy hónapja egy kósza villám tiszteletét tett az otthoni gépünkben - gondolom, kedve támadt szétnézni nálunk -, és azóta a Biztosítóval megy a meccs. Egyelőre 1:0 a javunkra, de messze még a messzi. Jelenleg ezért nem frissül a blog - mivel jómagam könyvtárak és egyéb intézmények zugaiba szorultam ki netezni...
Amint visszakapom a gépem, frissítem az oldalt.

Addig is jó tesztelgetést, próbálgatást mindenkinek!

"Szabadság, szerelem..."

A mai naptól egy bő hétig szabadságon vagyok. Net a környékemen sem lesz, így bejegyzések sem kerülnek fel, egészen visszatértemig. Addig is további jó próbálgatást, tesztelgetést mindenkinek!

Gillette Tech (Made in England)

Íme a következő ajánlatom.

Ez egy kiváló állapotban lévő és ritka, angol gyártmányú Gillette Tech - a hozzá tartozó műanyag dobozában. A fej kialakítása a többi Tech-hez hasonlóan agresszívabb, ezért általában az erősebb, sűrűbb szőrzettel megáldott férfiaknak ajánlják. A nyele üreges ugyan, ám még így is kellően súlyozott. Az egész borotva nikkel borítású réz. A fej alján a "Made in England" és a "Gillette" feliratok láthatóak. A gyártás pontos időpontjára utaló sorszám nem található rajta.

Ha netán valakit megfogott ez a szépség, küldjön rám egy e-mailt - különben megy a nemzetközi piacra... ;-)

3 kezdő szett

Mivel kezdenek egy kicsit elburjánzani a kevésbé használt vagy teljesen mellőzött borotvák a szekrényemben, ezért néhánytól az elkövetkezendő napokban igyekszem megválni.

Első körben a kezdőknek szeretnék kedvezni, azoknak, akik csak most készülnek belekóstolni a régimódi borotválkozás élvezeteibe. Három, kezdőknek összeállított szett kerül tehát eladó sorba. A szett a következőket tartalmazza:

- egy Lux (lengyel) borotva
- egy sörte pamacs
- 3 x 30 g borotvakrém (Solo, Derby és Nivea)
- 3 csomag penge (Lord, BIC, Derby)

Kezdésnek nem is kell ennél több, csupán egy üres bögre még, meg némi after shave.

Ha valakinek felkeltette az érdeklődését az "old school" borotválkozás útja, dobjon meg egy e-maillel.

Ezennel felkerültek a nemzetközi piacra.

Egyedi borotvanyelek

Az egész "csinálj magadnak borotvanyelet" projekt ezzel a darabbal indult:

A képen látható borotva nyele celluloidból van. Ez eddig még nem lenne baj, ám a celluloidnak van egy olyan csúnya tulajdonsága, hogy idővel bomlani kezd. A képen látható borotva nyelén két sötétebb folt is látható. Na ez az a két rész, ahol igencsak előrehaladott állapotban van a bomlása (scale rot). Miért baj ez? Mert az anyag bomlása közben felszabaduló gázok reakcióba lépnek a pengével, és azt idővel szépen kicsipkézik. Ami végső soron a tulajdonos hisztérikus őrjöngéséhez fog vezetni... Ez volt tehát a kiindulópont: megszabadulni a már így sem valami esztétikus penge további romlását okozó, bomló nyelektől, és helyettük készíteni másikat.

A legkézenfekvőbb anyag, amivel az ember dolgozhat: a fa. Miért? Mert olcsó, viszonylag könnyen beszerezhető, és egyszerűen - minimális felszereléssel - megmunkálható. Ezen túlmenően könnyen variálható mind formában, mind színvilágban; és számtalan szebbnél szebb egzotikus fa kapható a piacon, ami külön esztétikai élményt nyújt. Igaz, a pórusok lezárása, a fa impregnálása olykor igencsak trükkös lehet.

Az alap felszerelés, ami egy ilyen projekthez szükséges, a következő:

- egy borotva (lehetőleg valami kevésbé értékessel kezdjük a kísérletezgetést)

- ízlés szerinti keményfa (az ideális méret: 3x50x1000 mm, ami jó pár nyélre elegendő lesz)

- szerszámok: papír és ceruza, kis satu, kisebb kalapács, pontozó, megfelelő méretű szög, fonalfűrész (fához való betéttel), fúró (2-es fejjel), csiszoló papírok (60, 150, 240, 400, 800, 1500 szemcsefinomságú), szigszalag, valamilyen lezáró anyag (pl. lakk, CA, olajok és méhviasz keveréke, stb.), ecset, esetleg valamilyen pác

1. fázis: a régi nyél eltávolítása

Ahhoz, hogy új nyelet készíthessünk, először el kell távolítanunk a régit. Nemcsak azért, mert különben nem tudnánk újat tenni rá, hanem azért is, mert az eredeti nyél fogja megadni a kiindulási méreteket, dizájnt az új nyélhez.
Nyissuk a satut résnyire, hogy a nyelet kényelmesen ráfektethessük - esetleg tehetünk a nyél alá valami anyagot, ha a nyelet nem akarjuk megsérteni, és később még fel kívánjuk használni. A nyelet rögzíthetjük a satuhoz szigszalaggal is, hogy biztosan ne ugorhasson le. Majd fogjuk a pontozót és helyezzük finoman az első szegecsre - ami a borotvát a nyélhez rögzíti. Azért nem érdemes rányomni, mert akkor elcsúszik. Igyekezzünk középre helyezni, és míg a nyélre támaszkodunk pontozó kezünkkel, a másikkal - amiben a kalapácsot tartjuk üssünk rá egyszer-kétszer határozottan. Nem kell ráb***ni, csak elég erősen ráütni ahhoz, hogy mélyedést hagyjon az anyagban. Ezután fogjuk a szöget, aminek elég vékonynak kell lennie, hogy átmenjen a nyélen, és a pontozóval csinált mélyedésbe helyezzük. Ezután néhány határozott és egyenletes ütést mérünk a szegecsre, ami ettől remélhetőleg megadóan távozik. Aranyszabály: inkább többször lágyan, mint egyszer túl erősen. Különösen, ha egy darabban akarjuk leszedni az eredeti nyelet - az ugyanis a túl nagy csapás hatására könnyen megrepedhet, eltörhet. Vannak, akik inkább lefűrészelik a szegecs egyik fejét, hogy így könnyedebben lehessen kiütni. Ebben az esetben arra kell ügyelni, hogy a fűrésszel ne sértsük fel a nyelet - egy kis szigszalag ebben is segít.
Hasonló módon távolítsuk el a másik szegecset is, majd töröljük át mind a pengét (vigyázva, hogy az élhez lehetőleg ne érjünk), mind a nyeleket.

2. fázis: a tervezés

Miután eltávolítottuk a régi nyeleket döntenünk kell: lemásoljuk a régi nyél formáját, és ezt készítjük el, vagy tervezünk valami egyedit. Az első pár borotvanyélnél én az előbbi megoldást választottam - nincs ugyanis még elég gyakorlatom ezen a téren. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a fonalfűrész és satu segítségével levágnunk egy megfelelő méretű darabot a keményfa lécünkből, és azon körberajzolni a nyeleket - persze ehhez a nyél egyik fele is elég.
Ha egyedi nyelet akarunk készíteni, figyelembe kell vennünk a penge méretét és alakját, valamint az eredeti nyél kialakítását is. A második pár nyél esetében, amit egyedire terveztem, körberajzoltam egy keményebb papíron a pengét, majd annak vonalait figyelembe véve rárajzoltam a leendő nyelet. Miután elégedett voltam az új formával, egyszerűen körbevágtam, és ezt használtam sémának a berajzoláshoz.

3. fázis: a kivágás

Ha felrajzoltuk a nyelek formáját a faanyagra - ügyeljünk arra, hogy elég pontosan és jól láthatóan rajzoljuk fel -, nekifoghatunk kivágni. Ehhez a satura és a fonalfűrészre lesz szükségünk. Ügyeljünk arra, hogy a fonalfűrészben a szál kellően feszes legyen, illetve, hogy a satuba ne szorítsuk túl a fát, mert az óhatatlanul nyomot hagyhat. Ennek elkerülése végett a satu "pofáit" leragaszthatjuk szigszalaggal, illetve használhatunk más szivacsos, puha anyagot (szárazon), méretre vágva.
A fonalfűrész trükkje, hogy minél gyorsabban húzogatja az ember, annál precízebben tud vele vágni. Nem kell nagy nyomást kifejteni rá, viszi előre saját magát. Egy kis gyakorlással egész cifra formákat is szépen ki tud vágni vele az ember. Az én kezembe sem volt már jó tíz éve, úgyhogy kisebb tesztdarabokon kezdtem újra a kezelés felelevenítését.
A fonalfűrésszel próbáljuk minél pontosabban körbevágni a felrajzolt formát. Inkább hagyjunk rá az anyagra, mint hogy a mintán belülre vágnánk. Érdemes az anyagot először kettéfűrészelni, és a nyeleket így külön-külön kivágni. Még valami. A satuból egyszerre ne lógjon ki túl sok anyag, mert így nehezebb vágni, illetve könnyebben elrepedhet, eltörhet az anyag. Inkább igazítsuk többször az anyagot.

5. fázis: fúrás és csiszolás

Ha sikeresen körbevágtuk a nyél mindkét felét, akkor jöhet a csiszolás. Ahhoz azonban, hogy szimmetrikus maradjon a nyél, érdemes összeragasztani a két felét. Ez azonban csak átmeneti ragasztás, így elég a nyél két végére egy-egy pötty ragasztót tenni, pontosan összeilleszteni, és pár percig száradni hagyni. Van olyan, aki ehhez kétoldalú celluxot használ, én azonban sima fa ragasztót.

Ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy érdemes még a csiszolás megkezdése előtt kifúrni a leendő szegecsek helyeit. Erre akkor jöttem rá, amikor már az 1500-as papírnál jártam, és hirtelenjében rádöbbentem, hogy még nem fúrtam ki a nyeleket... Egy fél órát spórolhattam volna magamnak. A fúrás után ugyanis újra vissza kellett mennem legalább 400-ig, hogy a fúró hagyta nyomokat eltűntethessem.
A fúrás tulajdonképpen a szegecsek eltávolításához hasonlóan működik. A satut résnyire nyitom, és rögzítem a nyelet - hogy ne maradjon a szigszalagtól ragacsos, körbe szoktam tekerni egy darab papírral a rögzítés helyén. A fúróba 2-es fejet teszek, és míg az egyik kezemmel a nyelet fogom, a másikkal függőlegesen tartom a fúrót. Fontos, hogy minél függőlegesebben tartsuk a fúrót! Különben, a szegecselés után a pengénk valamelyik oldalra fog húzni. Az áll segíthet az irány tartásában, a fúró megtámasztásában. Majd indítjuk a fúrót, és mielőtt feleszmélnénk, már át is fúrtuk - elvégre csupán 6 mm-ről van szó. Ügyeljünk arra, hogy a kihúzásnál is függőlegesen tartsuk a fúrót, illetve hogy még pörögjön.

Ahhoz, hogy tökéletes eredményt érjünk el, több finomságú papírra van szükségünk. Én a következő finomságokat használom: 60, 150, 220, 400, 800, 1500. Azzal, hogy fokozatosan haladunk az egyre finomabb papírok felé, elkerüljük annak veszélyét, hogy karcolások maradjanak az anyagon, illetve időt és munkát spórolunk meg. Furán hangzik ugye? Mert igaz, hogy több fázisban csiszolunk, ám próbálja meg valaki eltűntetni a 60-as papír karcolásait 800-as vagy 1500-as papírral. Dús szakállat eresztene, mire végezne. Fő alapelv tehát a fokozatosság!
A vágási egyenetlenségek eltűntetésére, illetve a forma pontosítására kiválóan alkalmas a 60-as papír. Apropó, a csiszolópapírt én úgy használom, hogy egy kisebb, téglatest alakú fadarab köré hajtom, és szigszalaggal összefogom a két szélét. Ezzel egy egyenletes felületet kapok, és megspórolok magamnak egy ínhüvelygyulladást. Még valami: a csiszolás sem erőböl megy! Nem kell izomból nyomni a papírt, csak annyi nyomást kell kifejteni, hogy a papír biztosan álljon a kézben, és szedje a felületet.
A 60-as papírral akkor végeztünk, ha elértük a kívánt formát, és a nyél mindkét fele szimmetrikus. Vagyis, ha a vágás egyenetlenségeit sikerült teljesen kiszedni. Van, hogy ez nem sikerül 100%-an, mivel a vágás közben túl mély egyenetlenségeket okoztunk az anyagban, de igyekezzünk belőle minél többet eltávolítani. Célozzuk a tökéletest, de ne törjünk le, ha elsőre nem sikerül. Én sem törtem le. Inkább gyakorolok, és igyekszem a technikámon javítani.
Ha tehát elégedettek vagyunk a formával, jöhet a következő finomság. Ezzel igyekszünk eltűntetni az előző papír hagyta karcolásokat, illetve finomítani a felületet. Minden papírral addig dolgozunk, míg az előző papír hagyta nyomokat maradéktalanul el nem távolítottuk, és így újra egyenletes, ám finomabb felületet nem kapunk. Ezt az elvet követve haladunk a csiszolásban egészen az 1500-as finomságig. Hogy a 400-as bőven elég? Próbálja ki valaki a nyél egyik felét 400-ig, a másikat 800-ig vinni, majd mindkét felületen végigsimítani. Az érzés magáért beszél. És ugyanezt fogja tapasztalni a 800-as és 1500-as között. Én azért állok meg 1500-nál - van, aki 3200-ig is elmegy, mert nem látom értelmét tovább finomítani. Az anyagból eddigre kihoztuk a maximumot, szépen látható a mintázata, és tökéletesen sima a felülete. Ha tovább csiszolnám, attól tartanék, hogy kicsúszik a kezemből, olyan sima lenne.

6. fázis: a nyelek szétválasztása

Amit egyszer összeragasztottunk, azt biza szét is kell szednünk. Ehhez én egy régi, már (borotválkozásra) használhatatlan borotvakést használok - a kezdet kezdetén kapott egy savfürdőt, aminek annyira nem örült... utána én sem. Finoman a két fél közötti résbe illesztem, és az enyhe ék alakot kihasználva beljebb nyomom. Így haladok középről a két vége felé. Néha egy picit erőltetni kell, hiszen a ragasztó már régen megkötött. Némi türelemmel, és kis idővel szétválik (illetve pattan, amitől először szívrohamot kaptam) az egyik fele, és annál könnyebben a másik. Érdemes egy kicsit a belső felét is megcsiszolni, de 400-nál tovább nem nagyon kell menni. Elvégre ki fogja azt látni! ;-)

7. fázis: festés és/vagy a fa lezárása

Ha már így szépen szétjöttek a nyelek, jöhet némi festés, vagy rögtön a lezárás. Az első párnál nem akartam tovább bonyolítani az életemet, ezért rögtön a fa lezárásához fogtam. Ez a legidőigényesebb szakasz, mivel az egyes rétegek között órákat - olykor 24 órát is - kell várni. Mivel volt itthon némi méhviasz alapú bőrbalzsamom - ami kiválóan alkalmas a cipőim ápolására, impregnálására -, gondoltam kipróbálom. Amúgy is a természetes megoldások híve vagyok - amennyiben ez lehetséges. A balzsamból vékony réteget vittem fel a nyelek egyik oldalára, és finoman beledörzsöltem a fába, majd hagytam úgy 6-8 órát állni. Majd megfordítottam, és a másik oldalán is elvégeztem ezt a műveletet - vagyis kb. 12 órát ált minden oldal egy-egy kenés között. Ezt megismételtem úgy négyszer. Itt tartok most. Azt tervezem, hogy a végső lezáráshoz 100% méhviaszt használok majd. Egy kis darabból galacsint gyúrok, és ezzel fogom a felületét bedörzsölni vastagon. Aztán fogom a hajszárítót, és felolvasztom a felületén a méhviaszt, hogy a pórusokon keresztül a fa be tudja szívni. Ezt többször megismétlem, és a fölösleget egy tiszta ruhával letörlöm. Remélem, hogy ettől kellően ellenálló lesz a nedvességgel szemben.
A második nyél esetében a festést, jobban mondva a pácolást választottam. Mivel volt még némi maradék mahagóni pácom, aminek a színét nagyon szeretem, úgy döntöttem a színezéssel is megpróbálkozom. A képen látható nyélre két réteg került, ám túl világosnak találtam, és ezért további két réteget vittem fel rá azóta. Most szárad. Holnap kap még egy kis utócsiszolást - mivel a pácolás következtében újra érdesedett egy kicsit az anyag -, aztán jöhet a lezárás. Ezt lehet, hogy lakkozni fogom, de még nem biztos, mert gondolkodom a CA-n is.


Van még további két fázis (8. fázis: záróék, 9. fázis: szegecselés), de mivel ezeken még nem vagyok túl, ezért ezekről most még nem írok.
Remélem, nem hagytam ki semmit! Ha mégis, javítom, amint fény derül rá.

Végezetül a képek:

1.) a két nyél együtt - #1 felül, alatta #2



2.) az első nyél, amit életemben készítettem - megtartottam az eredeti formát



3.) az eredeti pengével, fogpiszkálóval "rögzítve" - ilyen lesz, ha kész lesz



4.) #2: egyedi tervezés, mahagóni páccal kezelve



5.) ez a penge kerül majd bele - ha kapok végre alátétet...

Norton 4000/8000-es kombó kő

Egy másfél, két hete megérkezett végre a várva várt Norton fenőkövem. :-D

A borotvakés / str8 használói körében ez az egyik legnépszerűbb fenőkő. Vizeskőnek is nevezik, mert a fenés előtt egy negyed órával be kell áztatni, és a fenés ideje alatt is vizesen kell tartani. Két különböző finomságú oldala van: az egyik 4000-es szemcsefinomságú, a másik oldala pedig 8000-es - a FEPA szerint. Mindkét oldalát préseléssel állítják elő, vagyis megfelelő finomságú szemcsepor és kötőanyag használatával préselik lapokra. A 4000-es oldal Olaszországban, míg a 8000-es az USA-ban készül, és ugyanitt nyeri el végső formáját is.

Érdemes róla még tudni, hogy ezeket a köveket első használat előtt, illetve időközönként lapítani kell. Ez annyit tesz, hogy a kövek felszíne nem tökéletesen egyenletes, márpedig a fenéshez tökéletesen sík felületre van szükség. A lapításhoz durvább szemcsenagyságú csiszolópapírt, vagy speciális lapítókövet - ami szintén kapható a Nortonnál - szoktak használni. Lapítás előtt grafitceruzával rácsot, és hullámos vonalakat rajzolnak a kő mindkét felületére, majd az áztatást követően megkezdik a lapítást. Ez kb. 5-10 percet vesz igénybe, az eredeti felület állapotától függően. A lapítás során oda-vissza, illetve körkörös mozdulatokat végeznek a csiszolópapíron / lapítókövön, de nyomás nélkül! Nagyon fontos, hogy az ember ne gyakoroljon nyomást a kőre, hagyja, hogy a másik felület dolgozzon. Az egyenetlen nyomással ugyanis csak tovább deformálnánk a követ. A lapítás egészen addig tart, míg a kő felületére rajzolt ábrák nyomtalanul el nem tűnnek.

A lapítás után jöhet a fenés; de erről majd egy későbbi bejegyzésben fogok írni.

Íme még néhány kép:

Lux borotva - avagy a lengyel Tech

Nem is olyan régen, egy angol kollégával való eszmecsere közben került szóba a lengyel gyártmányú Lux borotva. Az ánglius állította, hogy ezek vannak olyan jók, mint a Gillette Tech borotvák. Gondoltam, ezt nem hagyhatom ki. Amúgy sem volt még régi típusú, háromrészes borotvám. Felkerestem hát egy lengyel fickót, és berendeltem tőle egyet.

Úgy egy héten belül meg is érkezett; jöhetett hát a teszt. A sztorihoz hozzátartozik az is, hogy egy Csehországban élő barátom küldött nekem néhány csomag régi típusú pengét - amin csak három luk van -, és ezeket már régóta ki akartam próbálni. Elsőnek azonban a jól bevált pengékkel kezdtem a tesztelést.
Az összeszerelésnél mindjárt adódott egy kis komplikáció. Hozzá voltam szokva ugyanis, hogy elég a nyél alját megcsavarnom, és az mindjárt nyit-zár. A háromrészesek kicsit komplikáltabbak, persze nem sokkal, de mégis szokatlan volt. A szétszedéshez ugyanis az egész nyelet le kell csavarni, majd a két részből álló fejet szét kell szedni - e kettő közé kerül a penge. A felső részre kell helyezni a pengét úgy, hogy mindenhol passzoljanak bele a kis peckek, majd rá kell helyezni a fej alsó részét, és már lehet is csavarni rá a nyelet. Nekem a fej fixen tartásával volt mindig a legnagyobb problémám. A hosszú oldalon nem foghatom, mivel ott a penge, és a keskeny oldallal kapcsolatban is azt tapasztaltam, hogy hiába életlen ott, a penge elég vékony ahhoz, hogy erős szorításra a bőrbe vágjon - kezdetben nem is értettem miért sebes mindig a hüvelykem. A legbiztosabb fogás a fej alsó részén található két pecek, amit két ujjal meg lehet támasztani, és így szorosan zárható a szerkezet. Nem olyan komplikált, mint amilyennek hangzik, de eltartott egy ideig míg rájöttem és megszoktam - hozzá voltam szokva a pillangózár kényelméhez.

Előre fel voltam rá készülve, hogy a Tech-hez hasonlóan ez agresszívabb borotva, mint amiket eddig használtam. Ez az első alkalommal meg is mutatkozott. Néhány problémás helyen, ahol a Gillette-jeim kegyelmezni szoktak "vétkes fejemnek", a Lux nem kegyelmezett. No, nem kell súlyos sebekre gondolni, de kisebb vágások, pöttyvérzések azért akadtak. Viszont, ennek köszönhetően fény derült a technikám néhány hiányosságára, hibájára. Vagyis, ez a borotva olyan mint egy jó tanító: szigorú, de igazságos. Büntet, ha az ember rosszul csinál valamit, és jutalmaz, ha jól. Egy másik érdekessége a Luxnak, hogy ebben a borotvában még a kevésbé éles pengék is élesebbnek hatnak. Ez az agresszívabb kiképzésnek köszönhető - a szög, amiben a pengét tartja, a penge és fej közötti hézag, a fej geometriája, stb. Éppen ezért, az ilyen típusú borotvákat az erősebb, sűrűbb szőrzettel megáldott férfiaknak szokták ajánlani.

Én összességében meg vagyok elégedve ezzel a kelet-európai koppintással. Véleményem szerint kiváló borotva kezdőknek, mert aki ezen tanulja meg, hogyan kell régi darabokkal borotválkozni, azt nem érhetik meglepetések a későbbiekben. A technika ugyanis sokat számít ennél a borotvánál. Ha jól csinálja az ember, BBS, ha valahol nem stimmel a technika, figyelmeztet.
Éppen ezért, úgy gondoltam, összeállítok 3 kezdő szettet, azoknak, akik bele kívánnak kóstolni a retro borotválkozás örömeibe. Egy szett egy Lux borotvából, 3 csomag pengéből, és a képen is látható 3 borotvakrém mintáiból, valamint egy kezdő sörte pamacsból áll. Ha valakit érdekel a kezdő szett, dobjon meg egy e-maillel.

Derby termékcsalád

Még valamikor áprilisban rendeltem Angliából néhány száz Derby pengét, és mellé négy tubus borotvakrémet. Kíváncsi voltam, hogy valóban olyan jók-e a pengék, mint hírlik; és ha már rendeltem pengét, gondoltam a borotvakrémüket is kipróbálom.

Az első csalódás akkor ért, amikor megérkezett a csomag. A pengék rendben voltak, ám a krémekkel volt egy kis gond. Az eladó ugyanis úgy hirdette, hogy mind a négy különböző illatú krémből küld egyet-egyet, ám én csak kétszer kettőt kaptam - 2 tubus citromosat és 2 tubus levendulásat. Az eladó minősítésén meg is látszott a csalódásom...
Miután túltettem magam a kezdeti bosszúságon, úgy gondoltam stílusos leszek, és a Derby pengét Derby borotvakrémmel teszem próbára. A levendula kicsit elbizonytalanított, ezért úgy gondoltam a biztosabb citrommal kezdem. Ekkor ért a második csalódás. A krém könnyedén habosodott - jó tömény habot adott -, megfelelően síkosított, és nem is száradt ki. Az egyetlen dolog, amivel nem voltam kibékülve, az illata. Nekem túl tömény. Az igazat megvallva, a szagosítókra emlékeztetett. Szerencsére, mint általában a borotvahabok esetében, az illata nem tartott soká, hamar elszállt.
A penge ugyanakkor kellemes csalódást okozott. Nagyon éles, ugyanakkor egyáltalán nem harapós, sőt, gyengédnek mondanám. Gillette Slimben 3-as fokozaton csodásan vitte a szőrt, tökéletes BBS-t hagyva maga után. Két kör WTG, egy kör ATG, és már kész is voltam. Semmi irritáció, semmi kipattogzás, csak sima bőr. És mindezt nem egy-két alkalommal, hanem 6 teljes alkalmon át. Igaz, a hatodik alkalommal már 4-es fokozaton volt a borotva végig, de még így is kifogástalan eredményt nyújtott. Ha tehát valaki igazán kifizetődő, és ugyanakkor jó minőségű pengére vágyik, annak bátran ajánlom a Derbyt.

A borotvakrémre kicsit visszatérve. A levendulás, amit második alkalommal próbáltam, viszont bevált. Ennek már sokkal kellemesebbnek találtam az illatát. Be is került a rotációmba: a Weleda, Lavera borotvakrém és a Mühle szappan közé.

"Eltűnve és előtűnve"

(Nulladik Változat: Fénydal)

Egy ideje már hanyagolom az új bejegyzések írását - amiért szégyenlem is magam. Sajnos az elmúlt három-négy hétben nem igazán volt rá időm. De most, itt az ideje a NAGY visszatérésnek. Mert azért nem voltam rest, tesztelgettem, próbálgattam, gyűjtöttem a tapasztalatokat, amiket a következő napok bejegyzéseiben kívánok megosztani veletek, hű olvasóim - már ha maradt még ilyen. ;-)

Mea culpa, mea maxima culpa!

"Arany szerszám"

Egy ideje már talonban hevert nálam ez a gyönyörűség. Nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, mert a fej rész elferdült, és így használhatatlanná vált. Egy darabig nem is volt elég időm komolyabban foglalkozni vele, és teljesen meg is feledkeztem erről a kincsről - egyébként egy igen ritka, aranyozott Gillette Adjustable Black Handle (Long) borotváról van szó.

Aztán megfogyatkoztak a dolgaim, és újra eszembe jutott, hogy van még egy - a számtalan többi mellett - lezáratlan ügyem. Elkezdtem hát bogarászni a B&B fórumot, és SOS jelzéseket küldeni. Jött is a válasz: NEM REMÉNYTELEN, stop. Ennek nagyon megörült a kis szívem, és rögtön tanácsot kértem. A válasz a következőképpen hangzott: végy egy kisebb kalapácsot - lehetőleg gumit -, némi puha anyagot, ami kellő rétegben alkalmazva védelmet nyújt, és egy nagy levegőt. Légy türelmes, ne üss nagyokat, inkább sok kicsit, és légy kitartó. Hát, valahogy így kezdődött.
Előkaptam hát a szerszámosból a kis kalapácsomat, vettem magamhoz egy konyhai törlőkendőt és némi bátorságot - no meg a borotvát. Leültem a kanapéra, és igyekeztem megnyugtatni magam: nem fogod elcs***ni. Nagyon reméltem, hogy tényleg nem. A legutóbbi kudarcomat az önbizalmam kissé megsínylette - taccsra vágtam egy #58-ast, miután egyszer már sikerült megjavítanom.
Fogtam a törlőkendőt és háromrét hajtottam, hogy biztosan felfogja az ütéseket. Ezután 1-esre állítottam a borotvát, és lazítottam a záron, hogy kellő mozgástere legyen. Majd ráterítettem a törlőkendőt, és merőlegesen az asztalra, illetve egy könyvre állítottam - persze végig fogtam, tartottam. És jött az első sorozat, könnyedén és szaporán, apró ütések egymásutánja. Úgy fél percig záporoztak az ütések. Aztán ellenőrzés: semmi. Újabb kör, két perc. Még mindig semmi - adrenalin szint emelkedőben. Állítottam a fogásomon, és újra kezdtem. Váltogatni kezdtem az ütések erejét, hol gyengédebben, hol határozottabban rátartva, de sose túl erősen. Elvégre ott lebegett előttem az aranyozás, meg egy újabb roncs borotva torzképe. Néhány perc után újabb ellenőrzés: és igen, mintha történne valami. Úgy tetszett, enyhül a ferdülés. Nagy levegő, kitartás. Újabb 5 perc kopácsolás. És igen, alakul a "pupos gyerek". Vidáman kopácsoltam hát tovább... csak egy kicsit túl sokáig. A következő ellenőrzésnél ugyanis úgy tűnt, átestem a ló túloldalára. A szív kihagy egy ritmust. Majd kapcsol az agy: semmi gond, fordít, stratégiát folytat. De FINOMAN! És bejött. A borotva fél óra leforgása alatt újjá született. Egy karcolás nélkül újra a régi volt.
Azóta már borotválkoztam is vele! Mit mondjak, a "mennyei" talán nem túlzó jelző! Ilyen gyengéd és megbocsátó borotvával még nem találkoztam! A legdurvább hibáim ellenére sem "ontotta véremet". Egyszerűen csúcsszuper! És mivel kiröppent az összes Slimem, első számú teszterré lépett elő. Legalábbis egyelőre, mert az arany nem esetem...

Végezetül, íme egy kép arról, milyen volt előtte:


és milyen lett utána:


Hát merje valaki azt állítani, hogy nem gyönyörű! :-D

Olíva olaj mint preshave?

Régen nem jutott már elég időm, hogy bejegyzést készítsek - ezért elnézéseteket kérem. Most azonban, hogy itt a hosszú hétvége, pótolni fogom az elmaradást. Kezdjük is mindjárt a legutóbb feldobott ötlettel: olíva olaj mint borotválkozás előtti balzsam - avagy preshave.

A preshave feladata a bőr, illetve a szőrzet előkészítésének a fokozása. Normál esetben ugyanis elegendő a "gőzölt" törcsis puhítás. Vannak azonban olyan bőr- vagy szőrtípusú emberek, akiknek ez nem elég, a gondos előkészítés ellenére is felpattogzik, irritálódik a bőrük. Általában nekik szokták ajánlani a preshavet.
Elsőre furcsának tűnt a gondolat, hogy az általában salátákhoz használt extra szűz olíva olajat a képemre kenjem. De, mint már korábban írtam, a teszter nem válogat, hanem fejest ugrik a mélybe. Én is így tettem.
Gondos előkészítés után, még a hab felvitele előtt, cseppentettem egy kevés olajat két ujjamra, és körkörös mozdulatokkal elkentem az arcomon, belemasszíroztam a bőrömbe. Ezután vittem fel a habot, és kezdtem a rutin köröket. Az első alkalommal nem tapasztaltam semmi különöset, a penge sem csúszott jobban, az eredmény is a megszokott volt. Az igazi rádöbbenést a második alkalom hozta el. Ekkor egy kicsit másképp alkalmaztam az olíva olajat. Miután bemasszíroztam a bőrömbe, gőzöltem még egy kicsit az arcom - úgy két-három menetig - a meleg törcsivel. Majd hab és borotva. Az igazán megdöbbentő a borotválkozás vége volt: semmi vágás, semmi irritáció! De semmi! Ez volt a nagy reveláció pillanata. Az olíva olaj ugyanis, valahogy rugalmasabbá teszi a bőrt, illetve talán nyugtatólag hat rá. Így történhetett, hogy a kifejezetten agresszív utolsó köröm után sem véreztem, sőt, még az after shave sem csípett - egy picit sem.
Hogy mi a tanulság? Tessék kipróbálni az extra szűz oliva olajat mint preshavet, és nem lesz kétséges. Tuti befutó és 100% természetes! ;-)

u.i.: Kíváncsi vagyok, vajon a mandula olaj is hasonló eredményt produkálna?

Lábjegyzetek #3

A mai borotválkozás után a Slimmel, azt hiszem, itt az ideje egy-két megjegyzésnek.

Ma harmadszorra használtam a Derby pengét, de ezúttal egy kicsit visszavettem a lendületből. Erős 4-es kezdés helyett, inkább egy gyengéd 3-sal indítottam. Mindhárom körben 3-on volt a gép - 2 kör WTG, 1 kör ATG -, de nem sikerült teljes BBS-t elérni. Éppen ezért, felkapcsoltam 4-re, és tettem egy extra ATG kört. Kicsit éreztem, hogy ez az extra kör már nem annyira tetszik a bőrömnek, de megért, mert az eredmény magáért beszélt: szinte viszonttükröződni láttam magamat a saját bőrömön, olyan sima lett! ;-)

A tanulság? Érdemes gyengéden kezdeni, mondjuk az első körben, majd felkapcsolni egy kicsit a további kettőre. Ugyanakkor, nem érdemes túlváltani, mert óhatatlanul vágásokhoz és irritációhoz vezet - különösen, ha friss pengéről van szó.

"Super Lather" - avagy a "szuperhab"

Az "old school" borotválkozás kedvelőinek körében van egy fogalom, ami időről időre felbukkan: "super lather". Ezt a kifejezést talán - kis ügyetlenséggel - "szuperhabra" lehetne fordítani. Egy kétkomponensű "jelenségről" van szó, ami úgy keletkezik, hogy borotvaszappant borotvakrémmel vegyítünk. Jól hangzik, mi?! ;-)
Korábban, a kispad oldalon, említettem már, hogy van egy szappanom, amiből nem tudok tisztességes habot (ki)verni. Úgy gondoltam, tökéletes alanya lesz az első "sp" kísérletnek. Fogtam hát a Kent szappant, és a szokásos előkészület - meleg víz locsolása a tetejére, hogy puhuljon - után nekiestem a pamaccsal, és igyekeztem alaposan feltölteni. Egy percnyi alapos körzés után úgy ítéltem, megfelelően telített a borotva. Ekkor fogtam a Lavera borotvakrémem, és nyomtam a pamacs közepébe egy fél adagnyit - mármint a felét annak, amit egy alap borotválkozásnál elhasználnék. Majd nekiestem a vad verésnek a bögrémben, időnként finoman mártogatva a pamacs hegyét a meleg vízbe. Nem telt bele sok idő, és a megszokott habképződés helyett "robbanásszerű" reakció játszódott le kis bögrémben. Az "elegy" egy ponton sűrű, tömény habbá "robbant". Na, Ez az, amit az "öreg rókák" a fent említett névvel illetnek.
Azonnal neki is fogtam a pamacsolásnak, borotválkozásnak. Örültem, hogy valahogy csak sikerült tisztességes habot varázsolnom a Kent szappanból is - igaz, csak némi segítséggel. Különösebb különbséget nem tapasztaltam borotválkozás közben az eddigi habokhoz képest. Viszont, egy-egy habosítás után alaposan kezet kellett mosnom, mert féltem, hogy kiesik a kezemből a borotva, olyan csúszósak lettek az ujjaim a habtól. És éppen ez a "szuperhab" lényege: semmihez sem fogható síkosság!
Nagyon érdekes élmény volt, és azt hiszem holnap is kipróbálom. Igyekszem majd jobban odafigyelni, hogy van-e tényleges különbség a "szuperhab" és a sima hab között - készítek majd egy-két képet is.

---

Ma reggel készítettem egy kis képes illusztrációt is a témához:

A két komponens


Előkészület - a borotvaszappan áztatása,




a pamacs feltöltése,


és hozzáadjuk a borotvakrémet,


majd elegyítjük a komponenseket - a "robbanás" előtt


és "berobbant"


na, ezt nevezem én habnak! :-D

Szombat reggeli "zen" percek

Tegnap reggel a GFT Violet borotvakrémjére és Coral skin foodjára került a sor. Nos, a lila színű borotvakrém nemcsak bizarr kinézetével, de fura "illatával" is kétségeket ébresztett bennem: vajon tényleg akarom ezt? De a teszter nem válogat, hanem "eszi", ami van - tudjátok, puding. Előkészültem hát a szokásos módon, és felvittem egy kis Coral skin foodot a hab előtt. Hát... annak az illata is inkább emlékeztetett egy "babaszobára", mint "férfias" kozmetikumra. Sebaj, gondoltam, ezen is túl kell egyszer esni; elvégre a tesztelés nemcsak móka és kacagás. Majd jött a hab, a három menet a Slimmel, Derby pengével élesre töltve, és némi simítás. A Slimet, kíváncsiságból, az utolsó menetre feltekertem 5-ös fokozatra. Hát, azt hiszem, ez még egy kicsit korai volt. Agresszivitásában ugyanis hagyott maga után egy-két pöttyvérzést. Azt hiszem a jövőben 3-asról indítok, és a 4-es lesz a "normál" fokozatom - legalábbis a Derby pengéknél. És csak akkor kapcsolok feljebb, ha érdemi kopást, teljesítménycsökkenést észlelek.
Az agresszívabb beállítás hatása abban is megmutatkozott, hogy az after shave-ként használt skin food égetett egy picit, mint nem is olyan régen az Astránál. Azt hiszem, az ilyen "utóégés" a biztos jele, hogy vagy túl agresszív a beállítás, vagy a borotválkozási technika nem tökéletes. Mindenesetre túléltem, BBS (babapopsi simaságú) eredménnyel végeztem, és úgy illatozam, mint valami idült nagymama... Azt hiszem, a jövőben maradok a sandalwood-nál és a lime-nál.

Lábjegyzetek #2

Az Astra ezennel útjára indult. :-)



A barátom nagyon örült Neki, és alig várja, hogy kipróbálhassa! Remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Lábjegyzetek #1

Gondoltam megosztom veletek az egyik kedvenc képemet:



"THIS IS SHAAAAVIIIINNNNNNG!!!!!!!!!"
(by deadringer a str8razorplace fórumról)

Sztem nagyon vicces... :-D

Astra - végső értékelés és meglepi

Nos, eljött az ideje, hogy végső ítéletet mondjak az Atra 901-es felett.

Az Astrát különböző krémekkel és a képen is látható szappannal, valamint az itthon is kapható Lord Super Stainless pengékkel teszteltem. A teszt ideje 4 alkalom volt, és ez idő alatt nem kellett pengét cserélnem.

A B&B oldalról átvett szempontok alapján, következzen hát a részletes értékelés:

Ár: mivel ezt a borotvát már - tudomásom szerint - nem gyártják, ezért nehéz megmondani, hogy mennyibe is kerül. Bolhapiacon 500 és 1000 forint között lehet hozzájutni - tessék alkudni. És ennyit bőőőven megér!

Minőség: nyilvánvaló, hogy ez egyfajta kelet-európai Gillette koppintás. Ennek ellenére, a fej jó minőségű: megfelelően és egyenletesen tartja a pengét. Az egyetlen dolog, ami visszatetszést kelthet, a hosszú, műanyag nyél.

Kezelhetőség: a feje hasonló méretű, formájú a Gillettekhez, és ennek megfelelően jól manőverezhető.

Fogás: a műanyag nyél ellenére, biztos fogást biztosít; még egyszer sem csúszott meg a kezemben.

Pengecsere: a fej alatt található gyűrű elforgatásával nyitható, zárható a fej rész - pillangó záras. Könnyedén, néhány pillanat alatt cserélhető benne a penge.

Agresszivitás: nos, ebben tér el leginkább a Gillettektől, azoknál agresszívabb. Ugyanakkor, nem kell vad kaszabolásra számítanunk! Agresszívabb, de nem harapós - nekem még egyszer sem sikerült megvágnom magam vele -; és ami még ennél is fontosabb, nem okoz irritációt - persze, ez pengefüggő is!

Súlyozás: mint korábban már utaltam rá, és ahogy az a műanyag nyélből is következik, fejsúlyos. Ennek ellenére jól teljesít, kellően manőverezhető.

Összefoglalva: ez egy kiváló, olcsó megoldás kezdőknek.

És most jön a meglepetés: ez a borotva vándorútra indul. PIF, vagyis "Pass it forward" borotva lesz belőle. Ez annyit tesz, hogy kezdők ingyen és bérmentve, csupán némi postaköltség ellenében belekóstolhatnak a retro borotválkozás szépségeibe, örömeibe.
Az első jelentkező már meg is van. Egy barátomnak meséltem erről az egész "retro feelinges" borotválkozásról, és kedvet kapott hozzá, Mondtam Neki, ha végeztem a teszttel, és jónak találom, akkor max. egy hónapra kölcsönbe kapja. Én biztosítom hozzá a pengéket (5db különböző, általam már tesztelt minőségi pengék), a borotvát (tisztítva, sterilizálva, borotválkozásra készen), és esetleg adok hozzá teszt mennyiségű borotvakrémet is. Amit Neki kell beszerezni az összvissz egy pamacs, és egy tubus borotvakrém. Valamint ellátom a megfelelő instrukciókkal.
Az Astra tehát hozzá kerül a hétvégén, és nála marad max. egy hónapig. Utána vissza kell adnia, hogy újra borotválkozásra kész állapotba hozzam, mielőtt elküldöm a következő jelentkezőnek. Van tehát egy várólista, amire fel lehet iratkozni. Akit érdekel a teszt, küldjön egy e-mailt, és megbeszéljük a részleteket.

Próbakör - avagy első alkalom a Slimmel

Vasárnap vettem a bátorságot, és kipróbáltam a Slimet, amit a bolhapiacon szereztem, és már korábban megtisztogattam. A kísérlet azért is volt különleges, mert szinte minden összetevője új volt - kivéve a pamacsom. Derby pengét tettem a Slimbe, GFT Sandalwood krémet és skin foodot használtam, valamint egy kis sandalwood kölnit utána - ami szintén a minta pakkal érkezett -, csak hogy lenyűgözzem a Kedvest. :-P
Az első kihívást, mindjárt az elején, az jelentette, hogy hanyasra is állítsam a borotvát. Mielőtt betöltöttem volna a pengét, egyes fokozatra tekertem (ez a leggyengédebb), és betettem a pengét. Miután teljesen zárt állásba csavartam, úgy ítéltem, hogy a pengének ez túl gyengéd. Engedtem hát a szorításon - megjegyzem, az állítható Gillette borotváknál lazítani kell a záron, hogy "váltani" tudjunk -, feljebb tekertem eggyel, és újra visszazártam. Ám, még ez a fokozat sem tűnt "biztonságosnak", így végül a hármas fokozatnál állapodtam meg.
Miután ezzel megvoltam, jöhetett a szokásos előkészület - pamacsáztatás, meleg törülközős szőrpuhítás -, azzal az eltéréssel, hogy a hab felvitele előtt bekentem az arcomat egy kis skin fooddal. A GFT borotvakrém ezúttal is gyönyörűen habosodott, és egyszerűen imádtam az illatát - amit a kölni használata később csak fokozott. A megszokott módon pamacsoltam - gyengéd, körkörös mozdulatokkal, többször végigmenve egy-egy területen, és mindezt néhány percig -, és miután elsimítottam a habot, jöhetett az első kör. Már az első húzásnál éreztem, hogy ez egy kiváló minőségű, nagyon éles penge. Finoman sercegett a szőr a borotva alatt, nem hagyva hátra mást, mint tükörsima bőrt. Az első WTG (szőrirányban) kör után jött a második - ami talán fölösleges is volt, de én ezt a rutint szoktam meg -, majd megálltam egy kicsit. Jól működött a szerkezet, de valahogy mégis túl gyengédnek ítéltem. Úgyhogy, egy fokozattal feljebb tekertem, és jött a harmadik kör, ATG (szőriránnyal szemben). Azt hiszem, ezzel a húzásommal megtaláltam a számomra ideális fokozat - ami a Slimen a négyes.
A képem tükörsima volt, és teljesen irritáció mentes. Összvissz két helyen volt pöttyvérzésem, de ezzel könnyedén elbánt egy kis timsó, valamint a hideg öblítés, ami mindig követi az utolsó kört. Ezután jöhetett ismét a skin food, amit körkörös mozdulatokkal finoman belemasszíroztam az arcbőrömbe. Most elmaradt a korábban tapasztalt, pillanatnyi égés érzet - amit azóta az Astra agresszívabb természetének tulajdonítok -, helyette kellemes hűsítést tapasztaltam, és szinte éreztem, ahogy a bőröm megnyugszik, hidratálódik.
Végül, miután felszívódott a skin food, kentem még magamra néhány csepp kölnit is, a teljesség kedvéért. Egyszerűen imádom a sandalwood illatát - és ezzel, szerencsémre, nem vagyok egyedül.
Összegezve: a Slim egy jól súlyozott, kiválóan manőverezhető borotva, amit állíthatósága tesz überelhetetlenné - habár, a Fat Boyt még nem próbáltam. A Derby pedig az eddigi legjobb penge, amit próbáltam; igaz a Feathert még nem volt időm kipróbálni. A koronát a vasárnap reggelre a GFT tette fel első osztályú termékeivel, amiken szinte érezni a hosszú évek tapasztalatát és professzionalizmusát.

Jelenleg három borotvám van rotációban, így még nem tudom, pontosan miről írok majd legközelebb. Igaz, ebből az Astra hamarosan "körútra" megy... de erről majd holnap írok bővebben. ;-)

A "három grácia"

Tegnap reggel készítettem néhány képet a három Slimről, amik nemrég érkeztek. Mindhárom borotva a hatvanas években készült, az USA-ban. Ahhoz képest, hogy több mint negyven évesek, nemcsak nagyon jól néznek ki, de jól is szuperálnak.

Arra gondoltam, írok egy keveset arról, hogyan szoktam a borotváimat tisztítani. Ez a folyamat nálam több fázisból áll. Az első körben egy régi, ócska lábosban, sima csapvízzel kiforralom őket. Hagyom, hogy 10 percig forrjanak, majd öntök a vízbe egy jó deci 20%-os ecetet. Ez eltávolítja róluk, illetve a szerkezetükből a vízkövet, és segít kioldani a beszáradt borotvakrémek, szappanok maradékát.



Miután újabb 5-10 percig forrtak az ecetes lében, elzárom a gázt, és hagyom őket még 10 percig állni. Majd leöntöm róluk a tisztítólét, és hideg vízzel átöblítem a borotvákat. Ezután jön a fertőtlenítés. Veszek egy eldobható, műanyag edényt (ami valaha ételhordó volt), beleteszem a borotvákat, és felöntöm valamilyen fertőtlenítő folyadékkal (én Barbycidal 33-at használok erre a célra), egészen addig, míg az teljesen el nem lepi a borotvákat. Ezután hagyom őket fél órát ázni. A fél óra leteltével leöntöm róluk a fertőtlenítő folyadékot , amit egy üres pillepalackba töltök - ez többször is használható -, majd éjszakára hagyom, had száradjanak.

Ma reggelre így néztek ki:
Ezzel azonban még koránt sincs vége a történetnek. Hátra van még ugyanis némi suvickolás. Erre a legjobb eszköz egy használt, felpuhult sörtéjű fogkefe és némi folyékony mosogatószer. A kettő kombinációjával érdemes többször, gyengéden (!), de alaposan átsuvickolni a borotvát, majd bő vízzel leöblíteni. Ha ezzel is megvolnánk, akkor jön a síkosítás. A forralás, suvickolás nyomán ugyanis értékes kenőanyagot távolítottunk el a borotva szerkezetéből, amit pótolni kell. Erre ugyancsak valami használt műanyag edény a legalkalmasabb és némi ásványi olaj. Én patikában vásárolt paraffinolajat szoktam használni és egy üres, tiszta vajkrémes dobozt. Beleteszem a borotvát, és felöntöm olajjal, ügyelve arra, hogy a borotva ezúttal is teljesen elmerüljön. Ezután többször teljesen bezárom, majd kinyitom a borotvát, illetve elforgatom mindkét irányba a szabályozó skálát - ha állítható borotváról van szó -, hogy az olaj teljesen át tudja járni a belső részeket is. Majd egy éjszakára hagyom az olajban állni.
Másnap kiveszem a borotvát az olajból, lecsepegtetem, és egy másik edénybe állítom, fejjel lefelé, hogy ki tudjon csöpögni belőle a fölösleg. Erre újabb 12-24 órát áldozok - hiába, a jó munkához sok türelem és idő kell. Egy újabb nappal később, egy puha ruhával letörölöm a maradék olajat a borotváról, és még egyszer alaposan átmosom, átsikálom.

A borotva ezután nemhogy használatra kész, de olyan, mint fénykorában. Ha valaki szeretné, ezután még polírozhatja a borotvát, ám ez teljesen fölösleges - különösen akkor, ha használni is kívánja. Fényesíteni csak akkor érdemes, ha a borotva vitrinbe kerül, vagy sokáig nem használja az ember - esetleg a barátoknak, haveroknak akarja mutogatni.

Végezetül, néhány további kép a legújabb szerzeményeimről:

A teszt folytatódik - Astra 901

Tegnap másodjára is az Astrával bortoválkoztam, ám nem volt időm egészen mostanáig megírni a beszámolót. Úgyhogy, most itt a pótlás ideje! :-D

A második alkalomra kicsit merészebbre vettem a figurát, és két másik "komponensen" is változtattam, nevezetesen, kipróbáltam a Geo F. Trumper sampler kitjének Lime borotvakrémét és skin foodját (ez amolyan pre-/postshave).
Habár a borotvakrém színe kicsit bizarr, az illata egész kellemes - sajnos erről nem készült fotó. A kis tégelyben éppen egy kiadós borotválkozásnyi adag található - két alkalomhoz kevés, egyhez meg sok. A krém könnyedén és pillanatok alatt felhabosodik, ráadásul jó kis tömény habot ad, pont olyat, amilyet szeretek. Mielőtt azonban nekifogtam volna a krém szétterítésének, felvittem az arcomra egy kis skin foodot is. A kellemes illat azonnal megcsapta az orromat... Majd következett a hab terítése, és az első kör.
A krém kiválóan síkosított, így a borotva könnyedén vette az akadályokat. Persze, ezúttal is éreztem, hogy ez egy agresszívabb jószág - legalábbis a kedvenc kis #58-asomnál bizonyosan; hamarosan róla is készülnek sztárfotók ;-) -, de most sem volt harapós kedvében. Az első kör tehát fényesen sikeredett. Újabb habosítás után, jött a második menet WTG (szőrirányban). Ezúttal sem volt semmi gond, szépen siklott a borotva. Majd jött a harmadik, és végül némi igazítás, itt-ott.
Miután leöblítettem az arcomat bőséges, hideg vízzel, jöhetett újra a skin food. Nagyon kíváncsi voltam milyen érzés lesz. Tettem egy keveset a nedves ujjaimra, és finoman maszírozni kezdtem az arcbőrömbe. Az első egy-két pillanatban forráság öntötte el az arcomat, majd kellemesen hűsíteni kezdte. Az összetevőkből kiderül, hogy a készítmény tartalmaz némi alkoholt, ami mind a forróságérzetért - nem nevezném ugyanis égetésnek -, mind a hűsítő hatásért felel. Ugyanakkor, nem szárítja ki a bőrt, sőt, kellemesen hidratál.
Összegezve: másodszorra sem okozott csalódást az Astra - semmi vágás, semmi irritáció. A Trumper termékek pedig igen kellemesnek mutatkoztak, minden vonatkozásban. Végső ítéletet azonban, csak a holnapi borotválkozás után mondhatok. ;-)

új borotva tesztje

Nos, íme a borotva, amit a hétvégén szereztem - ha jól tudom, ez egy Astra 901-es. Olcsó, egyszerű kis darab. Először féltem is, hogy túl könnyű lesz, de amint kézbe vettem, megnyugodtam. Nehéz a feje, ám mégis jól súlyozott egy darab - a súlypontja közvetlen a fej alatt található. Szorosan zár, és könnyedén nyílik; a pengét fixen tartja. Egy kis forralás, tisztogatás, olajozás után, ma reggel ki is próbáltam.
Tapasztalatok: agresszívabb, mint az általam eddig használt Gillette #58-as. Alaposabb vizsgálat és összevetés után ki is derült, hogy miért: a pengét nem hajlítja meg annyira, kisebb szögben tartja, mint az angol gyártmány. Ezáltal a penge és az arcbőr közötti szög nagyobb, és ez teszi agresszívabbá. Agresszivitása ellenére azonban, nem harap. Csodálkoztam is, hogy elsőre sehol nem vágtam meg magam - a jól bevált Lord Super Stainless pengéket használtam, az új, 5-ös pakot -, sőt, még irritációt sem tapasztaltam. Lehet, hogy nekem az agresszívabb borotva jobban fekszik? Vagy csak más szögben kellene tartanom az 58-asom? Majd próbálgatom azt is, ha végeztem a teszttel.
Az első alkalom után nem akarnék messzemenő következtetéseket levonni, de határozottan tetszik. Majd meglátjuk, hogyan teljesít a továbbiakban.

Végül, további sztárfotók az új kedvencről:

első próbálkozás

Nos, úgy néz ki, hogy elkészült az oldal, ahol a továbbiakban a borotvákról, botoválkozásról írni fogok. Ezen az oldalon kerülnek majd bemutatásra legújabb teszteredményeim, valamint legfrissebb szerzeményeim. Remélem, másoknak is legalább olyan hasznos lesz ez a kis oldal, mint amilyen nekem volt a sok jótanács amit kaptam, és a rengeteg info, amit összeolvastam.