Egy ideje már talonban hevert nálam ez a gyönyörűség. Nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, mert a fej rész elferdült, és így használhatatlanná vált. Egy darabig nem is volt elég időm komolyabban foglalkozni vele, és teljesen meg is feledkeztem erről a kincsről - egyébként egy igen ritka, aranyozott Gillette Adjustable Black Handle (Long) borotváról van szó.Aztán megfogyatkoztak a dolgaim, és újra eszembe jutott, hogy van még egy - a számtalan többi mellett - lezáratlan ügyem. Elkezdtem hát bogarászni a B&B fórumot, és SOS jelzéseket küldeni. Jött is a válasz: NEM REMÉNYTELEN, stop. Ennek nagyon megörült a kis szívem, és rögtön tanácsot kértem. A válasz a következőképpen hangzott: végy egy kisebb kalapácsot - lehetőleg gumit -, némi puha anyagot, ami kellő rétegben alkalmazva védelmet nyújt, és egy nagy levegőt. Légy türelmes, ne üss nagyokat, inkább sok kicsit, és légy kitartó. Hát, valahogy így kezdődött.
Előkaptam hát a szerszámosból a kis kalapácsomat, vettem magamhoz egy konyhai törlőkendőt és némi bátorságot - no meg a borotvát. Leültem a kanapéra, és igyekeztem megnyugtatni magam: nem fogod elcs***ni. Nagyon reméltem, hogy tényleg nem. A legutóbbi kudarcomat az önbizalmam kissé megsínylette - taccsra vágtam egy #58-ast, miután egyszer már sikerült megjavítanom.
Fogtam a törlőkendőt és háromrét hajtottam, hogy biztosan felfogja az ütéseket. Ezután 1-esre állítottam a borotvát, és lazítottam a záron, hogy kellő mozgástere legyen. Majd ráterítettem a törlőkendőt, és merőlegesen az asztalra, illetve egy könyvre állítottam - persze végig fogtam, tartottam. És jött az első sorozat, könnyedén és szaporán, apró ütések egymásutánja. Úgy fél percig záporoztak az ütések. Aztán ellenőrzés: semmi. Újabb kör, két perc. Még mindig semmi - adrenalin szint emelkedőben. Állítottam a fogásomon, és újra kezdtem. Váltogatni kezdtem az ütések erejét, hol gyengédebben, hol határozottabban rátartva, de sose túl erősen. Elvégre ott lebegett előttem az aranyozás, meg egy újabb roncs borotva torzképe. Néhány perc után újabb ellenőrzés: és igen, mintha történne valami. Úgy tetszett, enyhül a ferdülés. Nagy levegő, kitartás. Újabb 5 perc kopácsolás. És igen, alakul a "pupos gyerek". Vidáman kopácsoltam hát tovább... csak egy kicsit túl sokáig. A következő ellenőrzésnél ugyanis úgy tűnt, átestem a ló túloldalára. A szív kihagy egy ritmust. Majd kapcsol az agy: semmi gond, fordít, stratégiát folytat. De FINOMAN! És bejött. A borotva fél óra leforgása alatt újjá született. Egy karcolás nélkül újra a régi volt.
Azóta már borotválkoztam is vele! Mit mondjak, a "mennyei" talán nem túlzó jelző! Ilyen gyengéd és megbocsátó borotvával még nem találkoztam! A legdurvább hibáim ellenére sem "ontotta véremet". Egyszerűen csúcsszuper! És mivel kiröppent az összes Slimem, első számú teszterré lépett elő. Legalábbis egyelőre, mert az arany nem esetem...
Végezetül, íme egy kép arról, milyen volt előtte:
és milyen lett utána:
Hát merje valaki azt állítani, hogy nem gyönyörű! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése