Úgy néz ki, hogy 2-0 a javunkra, és a biztosító végül kifizeti az általuk javíthatatlannak minősített gépünket. Az új gépet már meg is rendeltük, de még bő két hét míg megérkezik...
"ohmmánépádméum" ;-)
2008. augusztus 25., hétfő
2008. augusztus 7., csütörtök
"Villámhír"
Kedves olvasóim, testvéreim a beretvában!
Úgy egy hónapja egy kósza villám tiszteletét tett az otthoni gépünkben - gondolom, kedve támadt szétnézni nálunk -, és azóta a Biztosítóval megy a meccs. Egyelőre 1:0 a javunkra, de messze még a messzi. Jelenleg ezért nem frissül a blog - mivel jómagam könyvtárak és egyéb intézmények zugaiba szorultam ki netezni...
Amint visszakapom a gépem, frissítem az oldalt.
Addig is jó tesztelgetést, próbálgatást mindenkinek!
2008. július 5., szombat
"Szabadság, szerelem..."
A mai naptól egy bő hétig szabadságon vagyok. Net a környékemen sem lesz, így bejegyzések sem kerülnek fel, egészen visszatértemig. Addig is további jó próbálgatást, tesztelgetést mindenkinek!
2008. június 24., kedd
Gillette Tech (Made in England)
Íme a következő ajánlatom.Ez egy kiváló állapotban lévő és ritka, angol gyártmányú Gillette Tech - a hozzá tartozó műanyag dobozában. A fej kialakítása a többi Tech-hez hasonlóan agresszívabb, ezért általában az erősebb, sűrűbb szőrzettel megáldott férfiaknak ajánlják. A nyele üreges ugyan, ám még így is kellően súlyozott. Az egész borotva nikkel borítású réz. A fej alján a "Made in England" és a "Gillette" feliratok láthatóak. A gyártás pontos időpontjára utaló sorszám nem található rajta.
Ha netán valakit megfogott ez a szépség, küldjön rám egy e-mailt - különben megy a nemzetközi piacra... ;-)
2008. június 19., csütörtök
3 kezdő szett
Mivel kezdenek egy kicsit elburjánzani a kevésbé használt vagy teljesen mellőzött borotvák a szekrényemben, ezért néhánytól az elkövetkezendő napokban igyekszem megválni.Első körben a kezdőknek szeretnék kedvezni, azoknak, akik csak most készülnek belekóstolni a régimódi borotválkozás élvezeteibe. Három, kezdőknek összeállított szett kerül tehát eladó sorba. A szett a következőket tartalmazza:
- egy Lux (lengyel) borotva
- egy sörte pamacs
- 3 x 30 g borotvakrém (Solo, Derby és Nivea)
- 3 csomag penge (Lord, BIC, Derby)
Kezdésnek nem is kell ennél több, csupán egy üres bögre még, meg némi after shave.
Ha valakinek felkeltette az érdeklődését az "old school" borotválkozás útja, dobjon meg egy e-maillel.
Ezennel felkerültek a nemzetközi piacra.
2008. június 16., hétfő
Egyedi borotvanyelek
Az egész "csinálj magadnak borotvanyelet" projekt ezzel a darabbal indult:
A képen látható borotva nyele celluloidból van. Ez eddig még nem lenne baj, ám a celluloidnak van egy olyan csúnya tulajdonsága, hogy idővel bomlani kezd. A képen látható borotva nyelén két sötétebb folt is látható. Na ez az a két rész, ahol igencsak előrehaladott állapotban van a bomlása (scale rot). Miért baj ez? Mert az anyag bomlása közben felszabaduló gázok reakcióba lépnek a pengével, és azt idővel szépen kicsipkézik. Ami végső soron a tulajdonos hisztérikus őrjöngéséhez fog vezetni... Ez volt tehát a kiindulópont: megszabadulni a már így sem valami esztétikus penge további romlását okozó, bomló nyelektől, és helyettük készíteni másikat.
A legkézenfekvőbb anyag, amivel az ember dolgozhat: a fa. Miért? Mert olcsó, viszonylag könnyen beszerezhető, és egyszerűen - minimális felszereléssel - megmunkálható. Ezen túlmenően könnyen variálható mind formában, mind színvilágban; és számtalan szebbnél szebb egzotikus fa kapható a piacon, ami külön esztétikai élményt nyújt. Igaz, a pórusok lezárása, a fa impregnálása olykor igencsak trükkös lehet.
Az alap felszerelés, ami egy ilyen projekthez szükséges, a következő:
- egy borotva (lehetőleg valami kevésbé értékessel kezdjük a kísérletezgetést)
- ízlés szerinti keményfa (az ideális méret: 3x50x1000 mm, ami jó pár nyélre elegendő lesz)
- szerszámok: papír és ceruza, kis satu, kisebb kalapács, pontozó, megfelelő méretű szög, fonalfűrész (fához való betéttel), fúró (2-es fejjel), csiszoló papírok (60, 150, 240, 400, 800, 1500 szemcsefinomságú), szigszalag, valamilyen lezáró anyag (pl. lakk, CA, olajok és méhviasz keveréke, stb.), ecset, esetleg valamilyen pác
1. fázis: a régi nyél eltávolítása
Ahhoz, hogy új nyelet készíthessünk, először el kell távolítanunk a régit. Nemcsak azért, mert különben nem tudnánk újat tenni rá, hanem azért is, mert az eredeti nyél fogja megadni a kiindulási méreteket, dizájnt az új nyélhez.
Nyissuk a satut résnyire, hogy a nyelet kényelmesen ráfektethessük - esetleg tehetünk a nyél alá valami anyagot, ha a nyelet nem akarjuk megsérteni, és később még fel kívánjuk használni. A nyelet rögzíthetjük a satuhoz szigszalaggal is, hogy biztosan ne ugorhasson le. Majd fogjuk a pontozót és helyezzük finoman az első szegecsre - ami a borotvát a nyélhez rögzíti. Azért nem érdemes rányomni, mert akkor elcsúszik. Igyekezzünk középre helyezni, és míg a nyélre támaszkodunk pontozó kezünkkel, a másikkal - amiben a kalapácsot tartjuk üssünk rá egyszer-kétszer határozottan. Nem kell ráb***ni, csak elég erősen ráütni ahhoz, hogy mélyedést hagyjon az anyagban. Ezután fogjuk a szöget, aminek elég vékonynak kell lennie, hogy átmenjen a nyélen, és a pontozóval csinált mélyedésbe helyezzük. Ezután néhány határozott és egyenletes ütést mérünk a szegecsre, ami ettől remélhetőleg megadóan távozik. Aranyszabály: inkább többször lágyan, mint egyszer túl erősen. Különösen, ha egy darabban akarjuk leszedni az eredeti nyelet - az ugyanis a túl nagy csapás hatására könnyen megrepedhet, eltörhet. Vannak, akik inkább lefűrészelik a szegecs egyik fejét, hogy így könnyedebben lehessen kiütni. Ebben az esetben arra kell ügyelni, hogy a fűrésszel ne sértsük fel a nyelet - egy kis szigszalag ebben is segít.
Hasonló módon távolítsuk el a másik szegecset is, majd töröljük át mind a pengét (vigyázva, hogy az élhez lehetőleg ne érjünk), mind a nyeleket.
2. fázis: a tervezés
Miután eltávolítottuk a régi nyeleket döntenünk kell: lemásoljuk a régi nyél formáját, és ezt készítjük el, vagy tervezünk valami egyedit. Az első pár borotvanyélnél én az előbbi megoldást választottam - nincs ugyanis még elég gyakorlatom ezen a téren. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a fonalfűrész és satu segítségével levágnunk egy megfelelő méretű darabot a keményfa lécünkből, és azon körberajzolni a nyeleket - persze ehhez a nyél egyik fele is elég.
Ha egyedi nyelet akarunk készíteni, figyelembe kell vennünk a penge méretét és alakját, valamint az eredeti nyél kialakítását is. A második pár nyél esetében, amit egyedire terveztem, körberajzoltam egy keményebb papíron a pengét, majd annak vonalait figyelembe véve rárajzoltam a leendő nyelet. Miután elégedett voltam az új formával, egyszerűen körbevágtam, és ezt használtam sémának a berajzoláshoz.
3. fázis: a kivágás
Ha felrajzoltuk a nyelek formáját a faanyagra - ügyeljünk arra, hogy elég pontosan és jól láthatóan rajzoljuk fel -, nekifoghatunk kivágni. Ehhez a satura és a fonalfűrészre lesz szükségünk. Ügyeljünk arra, hogy a fonalfűrészben a szál kellően feszes legyen, illetve, hogy a satuba ne szorítsuk túl a fát, mert az óhatatlanul nyomot hagyhat. Ennek elkerülése végett a satu "pofáit" leragaszthatjuk szigszalaggal, illetve használhatunk más szivacsos, puha anyagot (szárazon), méretre vágva.
A fonalfűrész trükkje, hogy minél gyorsabban húzogatja az ember, annál precízebben tud vele vágni. Nem kell nagy nyomást kifejteni rá, viszi előre saját magát. Egy kis gyakorlással egész cifra formákat is szépen ki tud vágni vele az ember. Az én kezembe sem volt már jó tíz éve, úgyhogy kisebb tesztdarabokon kezdtem újra a kezelés felelevenítését.
A fonalfűrésszel próbáljuk minél pontosabban körbevágni a felrajzolt formát. Inkább hagyjunk rá az anyagra, mint hogy a mintán belülre vágnánk. Érdemes az anyagot először kettéfűrészelni, és a nyeleket így külön-külön kivágni. Még valami. A satuból egyszerre ne lógjon ki túl sok anyag, mert így nehezebb vágni, illetve könnyebben elrepedhet, eltörhet az anyag. Inkább igazítsuk többször az anyagot.
5. fázis: fúrás és csiszolás
Ha sikeresen körbevágtuk a nyél mindkét felét, akkor jöhet a csiszolás. Ahhoz azonban, hogy szimmetrikus maradjon a nyél, érdemes összeragasztani a két felét. Ez azonban csak átmeneti ragasztás, így elég a nyél két végére egy-egy pötty ragasztót tenni, pontosan összeilleszteni, és pár percig száradni hagyni. Van olyan, aki ehhez kétoldalú celluxot használ, én azonban sima fa ragasztót.
Ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy érdemes még a csiszolás megkezdése előtt kifúrni a leendő szegecsek helyeit. Erre akkor jöttem rá, amikor már az 1500-as papírnál jártam, és hirtelenjében rádöbbentem, hogy még nem fúrtam ki a nyeleket... Egy fél órát spórolhattam volna magamnak. A fúrás után ugyanis újra vissza kellett mennem legalább 400-ig, hogy a fúró hagyta nyomokat eltűntethessem.
A fúrás tulajdonképpen a szegecsek eltávolításához hasonlóan működik. A satut résnyire nyitom, és rögzítem a nyelet - hogy ne maradjon a szigszalagtól ragacsos, körbe szoktam tekerni egy darab papírral a rögzítés helyén. A fúróba 2-es fejet teszek, és míg az egyik kezemmel a nyelet fogom, a másikkal függőlegesen tartom a fúrót. Fontos, hogy minél függőlegesebben tartsuk a fúrót! Különben, a szegecselés után a pengénk valamelyik oldalra fog húzni. Az áll segíthet az irány tartásában, a fúró megtámasztásában. Majd indítjuk a fúrót, és mielőtt feleszmélnénk, már át is fúrtuk - elvégre csupán 6 mm-ről van szó. Ügyeljünk arra, hogy a kihúzásnál is függőlegesen tartsuk a fúrót, illetve hogy még pörögjön.
Ahhoz, hogy tökéletes eredményt érjünk el, több finomságú papírra van szükségünk. Én a következő finomságokat használom: 60, 150, 220, 400, 800, 1500. Azzal, hogy fokozatosan haladunk az egyre finomabb papírok felé, elkerüljük annak veszélyét, hogy karcolások maradjanak az anyagon, illetve időt és munkát spórolunk meg. Furán hangzik ugye? Mert igaz, hogy több fázisban csiszolunk, ám próbálja meg valaki eltűntetni a 60-as papír karcolásait 800-as vagy 1500-as papírral. Dús szakállat eresztene, mire végezne. Fő alapelv tehát a fokozatosság!
A vágási egyenetlenségek eltűntetésére, illetve a forma pontosítására kiválóan alkalmas a 60-as papír. Apropó, a csiszolópapírt én úgy használom, hogy egy kisebb, téglatest alakú fadarab köré hajtom, és szigszalaggal összefogom a két szélét. Ezzel egy egyenletes felületet kapok, és megspórolok magamnak egy ínhüvelygyulladást. Még valami: a csiszolás sem erőböl megy! Nem kell izomból nyomni a papírt, csak annyi nyomást kell kifejteni, hogy a papír biztosan álljon a kézben, és szedje a felületet.
A 60-as papírral akkor végeztünk, ha elértük a kívánt formát, és a nyél mindkét fele szimmetrikus. Vagyis, ha a vágás egyenetlenségeit sikerült teljesen kiszedni. Van, hogy ez nem sikerül 100%-an, mivel a vágás közben túl mély egyenetlenségeket okoztunk az anyagban, de igyekezzünk belőle minél többet eltávolítani. Célozzuk a tökéletest, de ne törjünk le, ha elsőre nem sikerül. Én sem törtem le. Inkább gyakorolok, és igyekszem a technikámon javítani.
Ha tehát elégedettek vagyunk a formával, jöhet a következő finomság. Ezzel igyekszünk eltűntetni az előző papír hagyta karcolásokat, illetve finomítani a felületet. Minden papírral addig dolgozunk, míg az előző papír hagyta nyomokat maradéktalanul el nem távolítottuk, és így újra egyenletes, ám finomabb felületet nem kapunk. Ezt az elvet követve haladunk a csiszolásban egészen az 1500-as finomságig. Hogy a 400-as bőven elég? Próbálja ki valaki a nyél egyik felét 400-ig, a másikat 800-ig vinni, majd mindkét felületen végigsimítani. Az érzés magáért beszél. És ugyanezt fogja tapasztalni a 800-as és 1500-as között. Én azért állok meg 1500-nál - van, aki 3200-ig is elmegy, mert nem látom értelmét tovább finomítani. Az anyagból eddigre kihoztuk a maximumot, szépen látható a mintázata, és tökéletesen sima a felülete. Ha tovább csiszolnám, attól tartanék, hogy kicsúszik a kezemből, olyan sima lenne.
6. fázis: a nyelek szétválasztása
Amit egyszer összeragasztottunk, azt biza szét is kell szednünk. Ehhez én egy régi, már (borotválkozásra) használhatatlan borotvakést használok - a kezdet kezdetén kapott egy savfürdőt, aminek annyira nem örült... utána én sem. Finoman a két fél közötti résbe illesztem, és az enyhe ék alakot kihasználva beljebb nyomom. Így haladok középről a két vége felé. Néha egy picit erőltetni kell, hiszen a ragasztó már régen megkötött. Némi türelemmel, és kis idővel szétválik (illetve pattan, amitől először szívrohamot kaptam) az egyik fele, és annál könnyebben a másik. Érdemes egy kicsit a belső felét is megcsiszolni, de 400-nál tovább nem nagyon kell menni. Elvégre ki fogja azt látni! ;-)
7. fázis: festés és/vagy a fa lezárása
Ha már így szépen szétjöttek a nyelek, jöhet némi festés, vagy rögtön a lezárás. Az első párnál nem akartam tovább bonyolítani az életemet, ezért rögtön a fa lezárásához fogtam. Ez a legidőigényesebb szakasz, mivel az egyes rétegek között órákat - olykor 24 órát is - kell várni. Mivel volt itthon némi méhviasz alapú bőrbalzsamom - ami kiválóan alkalmas a cipőim ápolására, impregnálására -, gondoltam kipróbálom. Amúgy is a természetes megoldások híve vagyok - amennyiben ez lehetséges. A balzsamból vékony réteget vittem fel a nyelek egyik oldalára, és finoman beledörzsöltem a fába, majd hagytam úgy 6-8 órát állni. Majd megfordítottam, és a másik oldalán is elvégeztem ezt a műveletet - vagyis kb. 12 órát ált minden oldal egy-egy kenés között. Ezt megismételtem úgy négyszer. Itt tartok most. Azt tervezem, hogy a végső lezáráshoz 100% méhviaszt használok majd. Egy kis darabból galacsint gyúrok, és ezzel fogom a felületét bedörzsölni vastagon. Aztán fogom a hajszárítót, és felolvasztom a felületén a méhviaszt, hogy a pórusokon keresztül a fa be tudja szívni. Ezt többször megismétlem, és a fölösleget egy tiszta ruhával letörlöm. Remélem, hogy ettől kellően ellenálló lesz a nedvességgel szemben.
A második nyél esetében a festést, jobban mondva a pácolást választottam. Mivel volt még némi maradék mahagóni pácom, aminek a színét nagyon szeretem, úgy döntöttem a színezéssel is megpróbálkozom. A képen látható nyélre két réteg került, ám túl világosnak találtam, és ezért további két réteget vittem fel rá azóta. Most szárad. Holnap kap még egy kis utócsiszolást - mivel a pácolás következtében újra érdesedett egy kicsit az anyag -, aztán jöhet a lezárás. Ezt lehet, hogy lakkozni fogom, de még nem biztos, mert gondolkodom a CA-n is.
Van még további két fázis (8. fázis: záróék, 9. fázis: szegecselés), de mivel ezeken még nem vagyok túl, ezért ezekről most még nem írok.
Remélem, nem hagytam ki semmit! Ha mégis, javítom, amint fény derül rá.
Végezetül a képek:
1.) a két nyél együtt - #1 felül, alatta #2
2.) az első nyél, amit életemben készítettem - megtartottam az eredeti formát
3.) az eredeti pengével, fogpiszkálóval "rögzítve" - ilyen lesz, ha kész lesz
4.) #2: egyedi tervezés, mahagóni páccal kezelve
5.) ez a penge kerül majd bele - ha kapok végre alátétet...
A képen látható borotva nyele celluloidból van. Ez eddig még nem lenne baj, ám a celluloidnak van egy olyan csúnya tulajdonsága, hogy idővel bomlani kezd. A képen látható borotva nyelén két sötétebb folt is látható. Na ez az a két rész, ahol igencsak előrehaladott állapotban van a bomlása (scale rot). Miért baj ez? Mert az anyag bomlása közben felszabaduló gázok reakcióba lépnek a pengével, és azt idővel szépen kicsipkézik. Ami végső soron a tulajdonos hisztérikus őrjöngéséhez fog vezetni... Ez volt tehát a kiindulópont: megszabadulni a már így sem valami esztétikus penge további romlását okozó, bomló nyelektől, és helyettük készíteni másikat.A legkézenfekvőbb anyag, amivel az ember dolgozhat: a fa. Miért? Mert olcsó, viszonylag könnyen beszerezhető, és egyszerűen - minimális felszereléssel - megmunkálható. Ezen túlmenően könnyen variálható mind formában, mind színvilágban; és számtalan szebbnél szebb egzotikus fa kapható a piacon, ami külön esztétikai élményt nyújt. Igaz, a pórusok lezárása, a fa impregnálása olykor igencsak trükkös lehet.
Az alap felszerelés, ami egy ilyen projekthez szükséges, a következő:
- egy borotva (lehetőleg valami kevésbé értékessel kezdjük a kísérletezgetést)
- ízlés szerinti keményfa (az ideális méret: 3x50x1000 mm, ami jó pár nyélre elegendő lesz)
- szerszámok: papír és ceruza, kis satu, kisebb kalapács, pontozó, megfelelő méretű szög, fonalfűrész (fához való betéttel), fúró (2-es fejjel), csiszoló papírok (60, 150, 240, 400, 800, 1500 szemcsefinomságú), szigszalag, valamilyen lezáró anyag (pl. lakk, CA, olajok és méhviasz keveréke, stb.), ecset, esetleg valamilyen pác
1. fázis: a régi nyél eltávolítása
Ahhoz, hogy új nyelet készíthessünk, először el kell távolítanunk a régit. Nemcsak azért, mert különben nem tudnánk újat tenni rá, hanem azért is, mert az eredeti nyél fogja megadni a kiindulási méreteket, dizájnt az új nyélhez.
Nyissuk a satut résnyire, hogy a nyelet kényelmesen ráfektethessük - esetleg tehetünk a nyél alá valami anyagot, ha a nyelet nem akarjuk megsérteni, és később még fel kívánjuk használni. A nyelet rögzíthetjük a satuhoz szigszalaggal is, hogy biztosan ne ugorhasson le. Majd fogjuk a pontozót és helyezzük finoman az első szegecsre - ami a borotvát a nyélhez rögzíti. Azért nem érdemes rányomni, mert akkor elcsúszik. Igyekezzünk középre helyezni, és míg a nyélre támaszkodunk pontozó kezünkkel, a másikkal - amiben a kalapácsot tartjuk üssünk rá egyszer-kétszer határozottan. Nem kell ráb***ni, csak elég erősen ráütni ahhoz, hogy mélyedést hagyjon az anyagban. Ezután fogjuk a szöget, aminek elég vékonynak kell lennie, hogy átmenjen a nyélen, és a pontozóval csinált mélyedésbe helyezzük. Ezután néhány határozott és egyenletes ütést mérünk a szegecsre, ami ettől remélhetőleg megadóan távozik. Aranyszabály: inkább többször lágyan, mint egyszer túl erősen. Különösen, ha egy darabban akarjuk leszedni az eredeti nyelet - az ugyanis a túl nagy csapás hatására könnyen megrepedhet, eltörhet. Vannak, akik inkább lefűrészelik a szegecs egyik fejét, hogy így könnyedebben lehessen kiütni. Ebben az esetben arra kell ügyelni, hogy a fűrésszel ne sértsük fel a nyelet - egy kis szigszalag ebben is segít.
Hasonló módon távolítsuk el a másik szegecset is, majd töröljük át mind a pengét (vigyázva, hogy az élhez lehetőleg ne érjünk), mind a nyeleket.
2. fázis: a tervezés
Miután eltávolítottuk a régi nyeleket döntenünk kell: lemásoljuk a régi nyél formáját, és ezt készítjük el, vagy tervezünk valami egyedit. Az első pár borotvanyélnél én az előbbi megoldást választottam - nincs ugyanis még elég gyakorlatom ezen a téren. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a fonalfűrész és satu segítségével levágnunk egy megfelelő méretű darabot a keményfa lécünkből, és azon körberajzolni a nyeleket - persze ehhez a nyél egyik fele is elég.
Ha egyedi nyelet akarunk készíteni, figyelembe kell vennünk a penge méretét és alakját, valamint az eredeti nyél kialakítását is. A második pár nyél esetében, amit egyedire terveztem, körberajzoltam egy keményebb papíron a pengét, majd annak vonalait figyelembe véve rárajzoltam a leendő nyelet. Miután elégedett voltam az új formával, egyszerűen körbevágtam, és ezt használtam sémának a berajzoláshoz.
3. fázis: a kivágás
Ha felrajzoltuk a nyelek formáját a faanyagra - ügyeljünk arra, hogy elég pontosan és jól láthatóan rajzoljuk fel -, nekifoghatunk kivágni. Ehhez a satura és a fonalfűrészre lesz szükségünk. Ügyeljünk arra, hogy a fonalfűrészben a szál kellően feszes legyen, illetve, hogy a satuba ne szorítsuk túl a fát, mert az óhatatlanul nyomot hagyhat. Ennek elkerülése végett a satu "pofáit" leragaszthatjuk szigszalaggal, illetve használhatunk más szivacsos, puha anyagot (szárazon), méretre vágva.
A fonalfűrész trükkje, hogy minél gyorsabban húzogatja az ember, annál precízebben tud vele vágni. Nem kell nagy nyomást kifejteni rá, viszi előre saját magát. Egy kis gyakorlással egész cifra formákat is szépen ki tud vágni vele az ember. Az én kezembe sem volt már jó tíz éve, úgyhogy kisebb tesztdarabokon kezdtem újra a kezelés felelevenítését.
A fonalfűrésszel próbáljuk minél pontosabban körbevágni a felrajzolt formát. Inkább hagyjunk rá az anyagra, mint hogy a mintán belülre vágnánk. Érdemes az anyagot először kettéfűrészelni, és a nyeleket így külön-külön kivágni. Még valami. A satuból egyszerre ne lógjon ki túl sok anyag, mert így nehezebb vágni, illetve könnyebben elrepedhet, eltörhet az anyag. Inkább igazítsuk többször az anyagot.
5. fázis: fúrás és csiszolás
Ha sikeresen körbevágtuk a nyél mindkét felét, akkor jöhet a csiszolás. Ahhoz azonban, hogy szimmetrikus maradjon a nyél, érdemes összeragasztani a két felét. Ez azonban csak átmeneti ragasztás, így elég a nyél két végére egy-egy pötty ragasztót tenni, pontosan összeilleszteni, és pár percig száradni hagyni. Van olyan, aki ehhez kétoldalú celluxot használ, én azonban sima fa ragasztót.
Ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy érdemes még a csiszolás megkezdése előtt kifúrni a leendő szegecsek helyeit. Erre akkor jöttem rá, amikor már az 1500-as papírnál jártam, és hirtelenjében rádöbbentem, hogy még nem fúrtam ki a nyeleket... Egy fél órát spórolhattam volna magamnak. A fúrás után ugyanis újra vissza kellett mennem legalább 400-ig, hogy a fúró hagyta nyomokat eltűntethessem.
A fúrás tulajdonképpen a szegecsek eltávolításához hasonlóan működik. A satut résnyire nyitom, és rögzítem a nyelet - hogy ne maradjon a szigszalagtól ragacsos, körbe szoktam tekerni egy darab papírral a rögzítés helyén. A fúróba 2-es fejet teszek, és míg az egyik kezemmel a nyelet fogom, a másikkal függőlegesen tartom a fúrót. Fontos, hogy minél függőlegesebben tartsuk a fúrót! Különben, a szegecselés után a pengénk valamelyik oldalra fog húzni. Az áll segíthet az irány tartásában, a fúró megtámasztásában. Majd indítjuk a fúrót, és mielőtt feleszmélnénk, már át is fúrtuk - elvégre csupán 6 mm-ről van szó. Ügyeljünk arra, hogy a kihúzásnál is függőlegesen tartsuk a fúrót, illetve hogy még pörögjön.
Ahhoz, hogy tökéletes eredményt érjünk el, több finomságú papírra van szükségünk. Én a következő finomságokat használom: 60, 150, 220, 400, 800, 1500. Azzal, hogy fokozatosan haladunk az egyre finomabb papírok felé, elkerüljük annak veszélyét, hogy karcolások maradjanak az anyagon, illetve időt és munkát spórolunk meg. Furán hangzik ugye? Mert igaz, hogy több fázisban csiszolunk, ám próbálja meg valaki eltűntetni a 60-as papír karcolásait 800-as vagy 1500-as papírral. Dús szakállat eresztene, mire végezne. Fő alapelv tehát a fokozatosság!
A vágási egyenetlenségek eltűntetésére, illetve a forma pontosítására kiválóan alkalmas a 60-as papír. Apropó, a csiszolópapírt én úgy használom, hogy egy kisebb, téglatest alakú fadarab köré hajtom, és szigszalaggal összefogom a két szélét. Ezzel egy egyenletes felületet kapok, és megspórolok magamnak egy ínhüvelygyulladást. Még valami: a csiszolás sem erőböl megy! Nem kell izomból nyomni a papírt, csak annyi nyomást kell kifejteni, hogy a papír biztosan álljon a kézben, és szedje a felületet.
A 60-as papírral akkor végeztünk, ha elértük a kívánt formát, és a nyél mindkét fele szimmetrikus. Vagyis, ha a vágás egyenetlenségeit sikerült teljesen kiszedni. Van, hogy ez nem sikerül 100%-an, mivel a vágás közben túl mély egyenetlenségeket okoztunk az anyagban, de igyekezzünk belőle minél többet eltávolítani. Célozzuk a tökéletest, de ne törjünk le, ha elsőre nem sikerül. Én sem törtem le. Inkább gyakorolok, és igyekszem a technikámon javítani.
Ha tehát elégedettek vagyunk a formával, jöhet a következő finomság. Ezzel igyekszünk eltűntetni az előző papír hagyta karcolásokat, illetve finomítani a felületet. Minden papírral addig dolgozunk, míg az előző papír hagyta nyomokat maradéktalanul el nem távolítottuk, és így újra egyenletes, ám finomabb felületet nem kapunk. Ezt az elvet követve haladunk a csiszolásban egészen az 1500-as finomságig. Hogy a 400-as bőven elég? Próbálja ki valaki a nyél egyik felét 400-ig, a másikat 800-ig vinni, majd mindkét felületen végigsimítani. Az érzés magáért beszél. És ugyanezt fogja tapasztalni a 800-as és 1500-as között. Én azért állok meg 1500-nál - van, aki 3200-ig is elmegy, mert nem látom értelmét tovább finomítani. Az anyagból eddigre kihoztuk a maximumot, szépen látható a mintázata, és tökéletesen sima a felülete. Ha tovább csiszolnám, attól tartanék, hogy kicsúszik a kezemből, olyan sima lenne.
6. fázis: a nyelek szétválasztása
Amit egyszer összeragasztottunk, azt biza szét is kell szednünk. Ehhez én egy régi, már (borotválkozásra) használhatatlan borotvakést használok - a kezdet kezdetén kapott egy savfürdőt, aminek annyira nem örült... utána én sem. Finoman a két fél közötti résbe illesztem, és az enyhe ék alakot kihasználva beljebb nyomom. Így haladok középről a két vége felé. Néha egy picit erőltetni kell, hiszen a ragasztó már régen megkötött. Némi türelemmel, és kis idővel szétválik (illetve pattan, amitől először szívrohamot kaptam) az egyik fele, és annál könnyebben a másik. Érdemes egy kicsit a belső felét is megcsiszolni, de 400-nál tovább nem nagyon kell menni. Elvégre ki fogja azt látni! ;-)
7. fázis: festés és/vagy a fa lezárása
Ha már így szépen szétjöttek a nyelek, jöhet némi festés, vagy rögtön a lezárás. Az első párnál nem akartam tovább bonyolítani az életemet, ezért rögtön a fa lezárásához fogtam. Ez a legidőigényesebb szakasz, mivel az egyes rétegek között órákat - olykor 24 órát is - kell várni. Mivel volt itthon némi méhviasz alapú bőrbalzsamom - ami kiválóan alkalmas a cipőim ápolására, impregnálására -, gondoltam kipróbálom. Amúgy is a természetes megoldások híve vagyok - amennyiben ez lehetséges. A balzsamból vékony réteget vittem fel a nyelek egyik oldalára, és finoman beledörzsöltem a fába, majd hagytam úgy 6-8 órát állni. Majd megfordítottam, és a másik oldalán is elvégeztem ezt a műveletet - vagyis kb. 12 órát ált minden oldal egy-egy kenés között. Ezt megismételtem úgy négyszer. Itt tartok most. Azt tervezem, hogy a végső lezáráshoz 100% méhviaszt használok majd. Egy kis darabból galacsint gyúrok, és ezzel fogom a felületét bedörzsölni vastagon. Aztán fogom a hajszárítót, és felolvasztom a felületén a méhviaszt, hogy a pórusokon keresztül a fa be tudja szívni. Ezt többször megismétlem, és a fölösleget egy tiszta ruhával letörlöm. Remélem, hogy ettől kellően ellenálló lesz a nedvességgel szemben.
A második nyél esetében a festést, jobban mondva a pácolást választottam. Mivel volt még némi maradék mahagóni pácom, aminek a színét nagyon szeretem, úgy döntöttem a színezéssel is megpróbálkozom. A képen látható nyélre két réteg került, ám túl világosnak találtam, és ezért további két réteget vittem fel rá azóta. Most szárad. Holnap kap még egy kis utócsiszolást - mivel a pácolás következtében újra érdesedett egy kicsit az anyag -, aztán jöhet a lezárás. Ezt lehet, hogy lakkozni fogom, de még nem biztos, mert gondolkodom a CA-n is.
Van még további két fázis (8. fázis: záróék, 9. fázis: szegecselés), de mivel ezeken még nem vagyok túl, ezért ezekről most még nem írok.
Remélem, nem hagytam ki semmit! Ha mégis, javítom, amint fény derül rá.
Végezetül a képek:
1.) a két nyél együtt - #1 felül, alatta #2
2.) az első nyél, amit életemben készítettem - megtartottam az eredeti formát
3.) az eredeti pengével, fogpiszkálóval "rögzítve" - ilyen lesz, ha kész lesz
4.) #2: egyedi tervezés, mahagóni páccal kezelve
5.) ez a penge kerül majd bele - ha kapok végre alátétet...
2008. június 1., vasárnap
Norton 4000/8000-es kombó kő
Egy másfél, két hete megérkezett végre a várva várt Norton fenőkövem. :-DA borotvakés / str8 használói körében ez az egyik legnépszerűbb fenőkő. Vizeskőnek is nevezik, mert a fenés előtt egy negyed órával be kell áztatni, és a fenés ideje alatt is vizesen kell tartani. Két különböző finomságú oldala van: az egyik 4000-es szemcsefinomságú, a másik oldala pedig 8000-es - a FEPA szerint. Mindkét oldalát préseléssel állítják elő, vagyis megfelelő finomságú szemcsepor és kötőanyag használatával préselik lapokra. A 4000-es oldal Olaszországban, míg a 8000-es az USA-ban készül, és ugyanitt nyeri el végső formáját is.
Érdemes róla még tudni, hogy ezeket a köveket első használat előtt, illetve időközönként lapítani kell. Ez annyit tesz, hogy a kövek felszíne nem tökéletesen egyenletes, márpedig a fenéshez tökéletesen sík felületre van szükség. A lapításhoz durvább szemcsenagyságú csiszolópapírt, vagy speciális lapítókövet - ami szintén kapható a Nortonnál - szoktak használni. Lapítás előtt grafitceruzával rácsot, és hullámos vonalakat rajzolnak a kő mindkét felületére, majd az áztatást követően megkezdik a lapítást. Ez kb. 5-10 percet vesz igénybe, az eredeti felület állapotától függően. A lapítás során oda-vissza, illetve körkörös mozdulatokat végeznek a csiszolópapíron / lapítókövön, de nyomás nélkül! Nagyon fontos, hogy az ember ne gyakoroljon nyomást a kőre, hagyja, hogy a másik felület dolgozzon. Az egyenetlen nyomással ugyanis csak tovább deformálnánk a követ. A lapítás egészen addig tart, míg a kő felületére rajzolt ábrák nyomtalanul el nem tűnnek.
A lapítás után jöhet a fenés; de erről majd egy későbbi bejegyzésben fogok írni.
Íme még néhány kép:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
